A világ tele van különös, sorsfordító történetekkel, de talán kevés olyan megható és hihetetlen sztori létezik, mint Saroo Brierley esete. Egy ötéves indiai kisfiú, aki véletlenül egy rossz vonatra szállt fel, és több mint ezer kilométerre került az otthonától. Egyedül, elveszetten, egy számára teljesen ismeretlen városban kellett túlélni – mígnem végül egy ausztrál család örökbe fogadta. 27 év telt el, mire egy apró emlék és a Google Earth segítségével sikerült hazatalálnia…
Egy végzetes éjszaka, amely mindent megváltoztatott
1986-ban a kis Saroo egy kis faluban, Khandwában élt édesanyjával és testvéreivel. A család nagyon szegény volt, így Saroo és bátyja, Guddu gyakran koldultak vagy apróbb munkákat vállaltak, hogy segítsenek eltartani a családot. Egy este Guddu megengedte öccsének, hogy elkísérje őt egy közeli városba, ahol munkát keresett.
A vonatállomáson azonban a kimerült kisfiú elaludt egy padon. Amikor felébredt, a bátyja sehol sem volt. Pánikba esve felszállt egy üres vonatra, remélve, hogy hazajuthat – de a szerelvény elindult, és órákon át megállás nélkül száguldott egy ismeretlen irányba.
Amikor Saroo végre leszállhatott, egy teljesen idegen helyen találta magát: Kalkutta (ma Kolkata) nyüzsgő metropoliszában, több mint 1500 km-re az otthonától. Egyetlen szót sem beszélt bengáliul (hiszen hindi volt az anyanyelve), nem ismerte a várost, és nem tudta, hogyan találhatna vissza a családjához.
A túlélés harca az utcákon
Saroo hetekig Kalkutta utcáin bolyongott, élelem és segítség nélkül. Koldult, a szemétből evett, és próbálta túlélni a veszélyekkel teli nagyvárosi életet. Egy alkalommal egy idegen férfi hazavitte magával, de Saroo megérezte, hogy valami nincs rendben, és az utolsó pillanatban elmenekült – később rájött, hogy valószínűleg emberkereskedők akarták elrabolni.
Végül egy árvaházba került, ahol hónapokat töltött, míg egy ausztrál házaspár, Sue és John Brierley örökbe nem fogadta őt. Új életet kezdett Tasmániában, egy szerető család tagjaként. Bár boldog gyermekkora volt, mindig érezte, hogy valami hiányzik: a múltja, a gyökerei, és az igazi családja.
Egy emlékfoszlány és a Google Earth csodája
Felnőttként Saroo sosem hagyta el a gondolat, hogy meg kell találnia a szülőfaluját. Bár gyermekként nem tudta pontosan, hogy honnan származik, néhány emlékkép megmaradt benne: egy víztározó, egy híd, egy állomás, ahol játszott.
A technológia fejlődésével egyre többet keresgélt a Google Earth térképein, hátha felismer valamit. Éveken át minden szabadidejét a kutatásnak szentelte, milliószor nagyított bele India térképébe, összehasonlítva az emlékeiben élő képeket a valósággal.
Aztán egy nap, 2011-ben, 27 év után, rátalált egy ismerős tájra. A térkép egy kis falut mutatott Khandwa közelében, és ahogy belezoomolt, felismerte az állomást és a víztározót. Könnyekben tört ki.
A nagy visszatérés
Saroo azonnal repülőjegyet vett Indiába, és elindult, hogy kiderítse, valóban ez-e az otthona. Amikor megérkezett a faluba, idegenekhez lépett oda, és kérdezősködni kezdett. Az emberek csodálkozva nézték, és végül egy asszonyhoz vezették, aki nem hitt a szemének: az édesanyja volt!
A találkozás szívszorító és katartikus volt. Édesanyja sosem adta fel a reményt, hogy egyszer viszontláthatja elveszett fiát. Megtudta, hogy bátyja, Guddu azon az éjszakán meghalt egy vonatbalesetben – ezért nem tért vissza érte.
A történet világhírű lett
Saroo megtalálta az igazi családját, de továbbra is kapcsolatban maradt ausztrál szüleivel is. A történetéből „A hosszú út hazáig” (Lion) címmel könyv született, amelyet később meg is filmesítettek Dev Patel főszereplésével.
A történet bizonyíték arra, hogy az élet néha a legmegdöbbentőbb fordulatokat tartogatja, és hogy egy kis kitartás, egy halvány emlék, és a modern technológia is elég lehet ahhoz, hogy egy 27 éve elveszett kisfiú hazataláljon.
Te mit gondolsz?
Mit tennél, ha hasonló helyzetbe kerülnél? Hiszel abban, hogy az emlékeink a legnehezebb időkben is segíthetnek hazatalálni? Oszd meg velünk a véleményed kommentben, és ne felejtsd el megosztani ezt a hihetetlen történetet!