A krémes az a sütemény, amelynek már a gondolatára összefut az ember szájában a nyál. A könnyű, vaníliás krém, a roppanós tésztaréteg és a tetején a porcukor – mind együtt alkotta meg azt az ízt, amelyet a ’70-es és ’80-as években minden cukrászdában és házi sütögetés során imádtunk.
De hogyan készült a tökéletes retró krémes? Miért volt más az íze, mint a mai változatoknak? És vajon mi volt az a kis trükk, amitől mindenki azt mondta rá: „Na, ez az igazi!”? Nézzük meg együtt!
A krémes, ahogyan régen készítették
A klasszikus krémes elkészítése nem volt egy „összedobom 10 perc alatt” sütemény. Időt, türelmet és némi gyakorlatot igényelt, de az eredmény kárpótolt minden egyes mozdulatért!
Hozzávalók (kb. 12 szelethez):
🟡 A tésztához:
- 1 csomag bolti leveles tészta (vagy házi, ha valaki igazán autentikus akart lenni)
🟡 A vaníliakrémhez:
- 5 dl tej
- 5 tojás (szétválasztva)
- 150 g cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 50 g liszt
- 30 g keményítő
- 1 csipet só
🟡 A habhoz:
- 3 dl habtejszín (amit régen főzőtejszínnel is helyettesítettek)
- 1 evőkanál porcukor
🟡 A tetejére:
- Porcukor szóráshoz
Így készült a tökéletes retró krémes
🔸 1. A tészta sütése
A hagyományos cukrászdai krémes egyik titka a szépen megsült leveles tészta volt. A tésztát kettéosztották, vékonyra nyújtották, és 180°C-ra előmelegített sütőben világosbarnára sütötték. Az egyik lapot egészben hagyták, a másikat előre felkockázták, hogy a szeletelésnél ne törjön össze az egész sütemény.
🔸 2. A vaníliakrém főzése
A tej felét felforralták a vaníliás cukorral. A tojássárgáját a cukorral habosra keverték, majd a lisztet és a keményítőt is hozzáadták. Ezt a keveréket lassan, folyamatos keverés mellett hozzáöntötték a forró tejhez. A krémet lassú tűzön főzték, míg be nem sűrűsödött.
🔸 3. Tojásfehérje – a titkos összetevő
Sokan nem tudják, de a krémes igazi „retró titka” a tojásfehérjehab volt! A főzött krém elkészülte után a kemény habbá vert tojásfehérjét óvatosan beleforgatták a még forró krémbe. Ez adta meg azt a könnyű, habos állagot, amitől a régi krémes annyira más volt, mint a mai változatok.
🔸 4. A tejszínhab réteg
Ha valaki igazán „luxus” krémest akart, az még egy tejszínhabréteget is tett a vaníliás krémre. Bár a régi időkben a tejszín nem volt mindig könnyen elérhető, sokan főzőtejszínből próbálták kikeverni ezt a réteget.
🔸 5. Összeállítás
A kihűlt krémet a tészta alsó lapjára öntötték, majd óvatosan rátették a másik lapot (amit előre felszeleteltek). Ezután az egészet néhány órára hűtőbe tették, hogy szépen összeálljon.
🔸 6. A végső simítás
Tálalás előtt jött a bőséges porcukor, amit szitával szórtak a tetejére – ettől kapta meg azt az igazi, cukrászdai hatást!
Miért volt más a régi krémes?
A mai krémesek sokszor kicsit más ízvilágot hoznak, mint a régi cukrászdai változatok. Ennek több oka is van:
A tojásfehérjét sok helyen kihagyják – ez pedig a könnyedséget adta a krémnek.
A vanília íze régen természetesebb volt – ma sok helyen vanília aroma kerül a valódi vaníliarúd helyett.
A tejszín helyett ma növényi habot használnak – ez gyorsabb és olcsóbb, de az ízén érezhető.
A cukor mennyisége is változott – a retró krémes kicsit édesebb volt, mint a mai változatok.
Emlékszel még erre az ízre?
Aki egyszer kóstolt egy igazán jó retró krémest, az sosem felejti el. Nem volt könnyű elkészíteni, de minden egyes falat megérte a fáradozást! Ha te is emlékszel a régi cukrászdák krémeseire, vagy próbáltad már otthon elkészíteni, írd meg kommentben, milyen lett a végeredmény! 😊🍰
Borítókép: Wikipedia.com